nana.hu, http://virtualfitness.blog.hu/media/image/201010/2010. október 18.
Azt gondolnánk, hogy a sport és az egészség egymástól elkülöníthetetlen fogalompárt alkot. Hogy egyik a másik függvénye, és aki sportol, az egészséges. Ez sajnos nem mindig igaz. Vannak, akik életében olyan súlyozott szerepet kap a mozgás, hogy annak már egészségkárosító hatása is lehet. Egy új fogalom kelt életre a fitnesz világában, az exorexia.
Brigi (27) kezdetben egy teljesen hétköznapi, szingli lányként, csupán egészsége megőrzése, valamint az évek során rárakódott pár kilogrammos felesleg ledolgozása céljából kereste fel az irodája közelében lévő fitnesz-termet. Miután étkezésének megrendszabályozása nehezére esett, úgy gondolta, fogyása némi testmozgással beindítható. Eleinte csak heti háromszor ment le egy-egy step aerobikra, majd amikor a fejlődéssel elégedetlen volt, szaporította edzései számát. Pár hónap elteltével már odáig jutott, hogy minden reggel hajnal hatkor álmos, de legalább annyira elszánt arccal az edzőterem futópadját gyűrte, este pedig minimum két aerobik órán próbálta még karcsúbbra formálni testét.
Lefelé a lejtőn
A magánélete már évek óta nem volt, de randevúi, az egyre inkább begyűrűző fitnesz őrületnek köszönhetően, karcsúsodó teste ellenére, nemhogy gyarapodtak volna, hanem egyre inkább beszűkültek. Ahogy tudata is. Sorra mondta le barátai meghívásait egy-egy kellemes programra, mert félt, hogy csupán egyetlen edzés elhanyagolása is végeláthatatlan károkat és felpuhult izmokat eredményezhet testén. A céges hosszú hétvégékről már nem is beszélve, aminek már a tudatától szorongás vett erőt rajta és ezt orvosolandó a szombat reggeli indulás előtt még „nyomott” egy egyórás, hajnal hatos kardiót.
Hiányzó betegségtudat
Brigi példája egyáltalán nem egyedi. Egyre nagyobb számban láthatunk magunk körül edzésmániás embereket, akik vélt és valós okok miatt - vagy talán valamit kompenzálandó - minden idejüket az edzésbe temetik. A betegség új keletű és sok jegyében hasonlóságot mutat az olyan testképzavarral összefüggő betegségekkel, mint például az anorexia vagy a bulimia. Itt azonban nem ennek klasszikus esetéről van szó, hanem inkább a külső túlértékeléséről és önértékelési problémákról kiinduló folyamatról.
Manapság mást sem hallunk, mint hogy egy karcsú, egészséges megjelenésű nő mennyivel sikeresebb munkájában, magánéletében. Már-már az elvárás szintjére fejlődött a szép sziluett. Az önmagával picit is elégedetlenebb „páciens” pedig ennek nemcsak hogy megfelelni, de tökéletesen helytállni szeretne, mert ettől várja boldogságát és élete sikerességét.
Az exorexia (edzésmánia) még tovább gyűrűzhet. Gyakori, hogy vonzatként patológiás fixiációk (hasonló pszichés zavarok) jelennek meg. Például, hogy egy darab palacsinta egészségtelen és egészséget károsító, így azt kerülni kell, vagy ha ez önuralom hiányában nem megy, megszabadulni tőle (bulimia).
A betegek többnyire nem látják, veszélyes spirálba kerültek. E betegség talán legveszélyesebb pontja pedig ez; a betegségtudat hiánya. A heti 6-10 órákat a teremben töltő emberek nem látják, hogy mibe kerültek, ők úgy érzik, csupán egészségükért küzdenek. Pedig már rég nem erről van szó, hisz az ilyen mértékben túlzásba vitt sport komoly fiziológiai elváltozásokat, hiányállapotokat, és kimerültséget alakíthat ki szervezetükben.
Megoldás
Figyeljük testünket és edzési szokásainkat! Gondolkozzunk el azon, egy nyolc-tíz órás edzésidő után van-e valóban hozzáadott értéke még két óra önsanyargatásnak! Figyeljük, tágítsuk, de ne betegesen legyőzni akarjuk korlátainkat. Ha a fenti példában leírtak vagy egy-egy gondolat picit is ismerősek, üljünk le, gondolkodjunk el, vagy kérjük szakember (edző, pszichológus) véleményét, mit pótolunk, miért hajtjuk magunkat, van-e értelme. És mindaz, amit teszünk egészséges életnek, életmódnak minősül-e vagy már-már életünket bekorlátozó szenvedélybetegségnek, edzésmániának kell neveznünk!
