Miután megírtam az előző cikket, kicsit elgondolkoztam. Most látom ugyanis, hogy az is egyfajta diéta, amit én csinálok: csak nem kell azt néznem, mit nem szabad, nem nézem, mi hány kalória. Sok lemondással jár, és bár azt mondtam: büntetlenül ehetek azt, amit akarok, azért mégsem teljesen büntetlen. De legalább jót nevetek azon, amikor a lányok finnyognak egy fagyi láttán, hogy "jaj, most nem, mert fogyózok"...

A másik beismerésem meg az, hogy most mindenki azt hiszi, ezt az 50 kiló minuszt rövid idő alatt értem el. Azért ezt rakjuk tisztába: NEM! Kemény 2 év munkája van benne! Sajnos azt látom, hogy még ez is nagyon gyors lehetett, vagy legalábbis valamit nem jól csinálhattam, mert lóg a bőröm :(

Mostani részben a fitnesszről akartam beszélni. Én meg a fitnessz az távoli viszonyban áll egymással, és nagyon is jól. Talán nem is volt meglepő ez a kijelentés. Ha tudományosan akarom megfogalmazni, akkor éppen annyi a kalóriabevitelem, amennyit aktív munkával, sétálással - tehát aktív életmóddal el is égetek. Talán még többet is...

Tudom, hogy ez így nem helyes. De most gondolj bele: hányszor mondják azt, hogy előbb egy kis mozgás, aztán az már nem elég, mert a szervezeted hozzászokott ahhoz a mozgásmennyiséghez? Egyszer egy kis futás, aztán már csinálod a kilométereket, mert semmi változás. Komolyan: ezt olvastam az egyik könyvben, amelyik a futást népszerűsíti. Hiányzik ez nekem? Dehogy!

Azt is tudom, hogy változtatnom kell rajta: kell valami testedzés. De előbb leraktam egy alapot - hogy a 150 kilóból lemenjen annyi, hogy ne fulladjak meg egy könnyű kis lépcsőzésnél... 50 kiló sikerült, és örülök is neki.

Azt hisszük, hogy az étkezés és a testedzés elegendő - hát nem. Kell egy kis plusz, hogy működjön. Ez a titok magja, enélkül semmi sem működik. Ez pedig nem más, mind a szokásaid megváltoztatása - vagy ahogyan egyesek mondanák, a gondolkodásmódod megváltoztatása. Szerintem ez a legnehezebb, ezen buknak meg a legtöbben...

Saját példámból indulok ki, ennél jobb magyarázat szerintem nincs. Mielőtt felköltöztem Pestre, az életem maga a tragédia volt - a lustaság megtestesült ikonja lehettem. Felkeltem reggel 5-kor, rohanós reggeli (kenyér felvágottal), rohantam munkába 6 órára (többnyire késtem), és amikor hazajöttem, megebédeltem, és máris ültem le a számítógép elé. Háttérben ment a TV, közben Second Life és internet, közben nasizás, vacsorára volt egy kis szünet, és képes voltam éjfélig fentmaradni. A hétvégén pihentem ki azt a maradék időt, amit napközben elvesztettem - igaz pénteken és szombaton hajnali 3-ig fennmaradtam, így nem csoda, hogy szombaton és vasárnap délig aludtam... Se testmozgás, se semmi. Így nem is csoda, hogy lassan úgy néztem ki, mint az a bizonyos srác a Second Life-os videón...

Mi van ma? Átprogramoztam az agyamat, mert kellett. Süvi ébresztett rá, hogy ez így nem élet, és sürgőssen változzak meg, különben később nekem lesz rosszabb. Rászoktatott a reggel 6 órai kelésre, hogy este 10-kor lefeküdjek. Rászoktatott erre a szegényesnek mondható kajálási szokásra. Aztán arra is rászoktatott, hogy ne a Second Life körül forogjanak a gondolataim (na ez azért nem sikerült teljesen), és hogy ne töltsem minden szabadidőmet a számítógép előtt ülve. Ne legyek lusta, hanem amit meg kell tenni, azt sose halaszgassam (na ezt meg ő nem tartja be). Ha tehetem, akkor ne BKV-val járjak mindenhova, igenis tegyem meg azt a rövid sétát. Mindig legyen valami program, ha pedig nincsen, akkor kreáljak magamnak.

Nem tudjátok elhinni, hogy ha nem a számítógép és a lustaság rabja vagy, akkor mennyi mindent lehet tenni! Kirándulások, koncertek, városi események, mozi, baráti sörözések, strandolások. Mindez ott van a közeledben, csak meg kell tenni. Na most ebbe a programcsomagba berakod még a kerékpározás, gyalogtúra, testedzést is, akkor máris megvan az egészséges életmód receptje.

Visszatérve rám, hogy telnek a napjaim ma: reggel 6-kor kelek, a mindennapi teendőket (kávé, fürdés, reggeli beszerzése) belefér 8-ig. Ebbe szól bele a munkaidő (6-ig, 4-ig, pénteken fél 2-ig). Ezután teszem azt, amit szeretnék (na ekkor van az, hogy gyorsan elintézek valamit az interneten - legyen az egy levél vagy egy cikk az SLHungary-n, és akkor még nem mondtam el mindent!), de ha valamit el kell intézni, pl. bevásárlás, miegymás - ekkor szoktam! Ebbe rövid szünetként fér bele a vacsora úgy fél 7 körül. 7 óra és 10 óra között pedig vagy folytatódik a számítógépezés, vagy TV-zés, vagy fogjuk magunkat, és irány egy baráti sörözés a VII. kerület valamelyik kocsmájában szórakozóhelyén. 10-kor pedig szunya - de kimaradás ekkor is lehetséges, persze.

A hétvégém hogy telik? Miután belém rögzült, hogy 6-kor kelés (tényleg berögződik, ezt én sem hittem el), így egy kis lazítással élve kb. 7-kor 8-kor kelek (és nem délben), és máris kezdődik valami hétvégi program. Persze ennek áldozata a Second Life-os tevékenységem lett, de sehogysem folytathattam azt, amit eddig csináltam. Most ezt mondva egy Second Life-os csoportnak, talán azt mondják, hülye vagyok. Az élet nem szólhat a lustaságról, a számítógép előtt ülésről, a tévézésről. Vagy ahogyan a kedvenc reklámom mondja: Élj úgy, hogyha lepörög a szemed előtt az életed filmje, legyen mit végignézned... A 3. részben lesz még egy kis Titok, ami szerintem nagyon igaz...