Mint mondtam korábban, valamit rosszul csinálhattam az életmódváltásom során (én így nevezem, hiszen se a diéta, se a fogyókúra szót nem szeretem használni) - hiszen lóg a bőröm. Mondják azt, hogy ezt csak műtéttel lehet megoldani, de hiszem - sőt tudom - azt, hogy ha lassan is, de valahogyan ez is meg fog oldódni. Ezért is csatlakoztam ehhez a kezdeményezéshez, mert nekem nem a diétával van gondom, hanem a mozgással. A kettő együtt jár, és ezt sokan elfelejtik...

Mindenféle tornánál az a gond, hogyha eredményt akarsz elérni, akkor valamilyen fokozatosság kell. Az első szint nálam a lustaság legyőzése volt - a sétálást, kirándulást vezettem be a mindennapjaimba. Most hétvégén is tettünk egy jókora sétát a Duna partján, meg tettünk egy-két órás kirándulást Dobogó-kőtől pár kilométerre egy vadregényes patakmederben.

Olyasmit keresek, ami nem kér pénzt... Ilyen a futás és a biciklizés. Talán ezek azok, amik mindenki számára elérhetőek - lennének.
A biciklizés talán csak az eszközigénye miatt nem elérhető számomra, egyrészt nekem rossz tapasztalatom van a biciklikkel. Volt egy biciklim, ami el volt átkozva, vagy rohadtul nem kívánta a 150 kilómat cipelni. Ha felpattantam rá, akkor egy héten belül volt egy defekt, volt már menetes is az agya, fékhibák, elszakadt küllő... aztán lusta voltam megcsináltatni, és rá fél év múlva javítattam meg a sógorommal. Aztán újabb egy hét, újabb probléma. Nem szerettem, sőt, amikor Budapestre költöztem, nem hoztam magammal, és kívántam az "új" gazdájának (merthogy ellopták a régi házból), hogy hozzon neki is "szerencsét"...
A futással kapcsolatos aggályaimat már előzetesen is mondtam: egyszer egy kis kocogás, utána még több és még több. Persze, szinten tartáshoz egy kis kocogás is elég kell hogy legyen - de mikor és hol? Felpattanok a villamosra és irány a Margitsziget? Felpattanok a trolira, és irány a Városliget? Megfontolandó...
Edzőterem is jó volna, vagy egy kis úszás - ha lenne sok pénzem egy bérletre.

Már korábban is említették, hogy talán jógáznom kellene, vagy legalább talajgyakorlatokat végeznem. Vagy Tai Chi... Nem is lenne rossz ötlet, mert ismerem a lassú mozgás erejét... csak utána kéne néznem ezeknek.
A jógával kapcsolatban már volt egyszer egy élményem: egy alapítványi iskola szervezett a kezdő diákjainak egy csoporttréninget, és az egyik foglalkoztatás egy kis bevezető volt a jógába. Bemutatta, hogy pusztán azzal, hogy figyeljük a légzésünket, és lassan hajtjuk végre a gyakorlatokat, iszonyatos terhelésnek vetjük alá magunkat. Ha jól sejtem, a Calanetics is valami hasonlón alapul.

Találtam Süvinél egy ősrégi hátha jóga tankönyvet - még a kommunista időkből. De biztos vagyok benne, hogy ennél jobb könyv is van, ugyanis... EZ képes felsorolni az összes gyakorlatot, aztán a könyv utolsó felében írja, hogyan kell elkezdeni a jógázást, és a felsorolt 100-ból kb. 10-20-at szoktak használni... Vicces!
Mi kell hozzá? 2x2 méteres szőnyeg. Ez megvan. Kényelmes ruha. Ez is megvan. Reggel 20 perc, délben 10 perc és este 30 perc szabadidő. Kb. ez is megvan, bár sokan röhögnének, ha délben nekiállok jógázni... Na persze, gondolom, nem olyan gyakorlat lesz, hogy kitekerem a gerincemet a munkahelyemen.
Egyébként úgy veszem észre, itt is a fokozatosság a lényeg. Nem fogok fejreállni rögtön az első alkalommal (lehet, sosem fogok fejreállni), hanem rövid ideig fogom végezni a gyakorlatokat. Nekem leginkább hasizom, mellizom, far és felsőláb valamint a felsőkar izmainak megmozgatása kellene. Talán bele is vágok.

Ja, és ma megfogadtam, hogy nem fogom használni a liftet a munkahelyemen. A lépcsőzés is testmozgás...