Vicces olyasmikbe bukkanni, amik nem edzéstervek, hanem életmód jellegű dolgok. Igen, a jóga is ilyen - nem véletlenül van nevesítve is, hogy a jógát végző személy a jógi...
Mint korábban említettem, a jógát gondoltam egyfajta testedzésnek, amelyet sokkal hatékonyabbnak tartok mindennél, mivel már kipróbáltam. Nem ismerem a Calanetics-et, sem a Pilates-t, semmi ilyen divatos dolgot.
Egy ősrégi könyvet olvasgattam (Dr. Vígh Béla: a jóga és a tudomány című könyve az...), amit mindenki nehéz olvasmánynak fog tartani. Az ok egyszerű: mindent túlmagyaráz anatómiailag, és a hivatalos indiai nevet használja, ami miatt folyton vissza kell lapozgatni - amelyik nevet én sosem fogom használni, és emlékeim szerint a jógatanár se használta, aki a bemutatót tartotta. Ez a mai világban már nem kell, de azért elsőre lapozgatós stílusba mentem át - amennyire természetesen az időm megengedi.
A kezdőknek javasolt gyakorlatokkal kezdtem, és meglepődtem, hogy ezen gyakorlatok NEM MINDEGYIKE gyakorlat, hanem a jógi életmódra szoktatás eszközei. Arra jók, hogyha látja a kezdő jógázó, hogy mennyire van hatással az életére, akkor még többet lapozgassa és olvasgassa a könyvet, és fogadja meg a tanácsait. Egyelőre még a reggeli és déli teendőket olvastam el, az esti gyakorlatoknál már többet megemlít, ott már tornázások is vannak, ha jól láttam. Viszont látom már, hogy ezt a könyvet is ésszel kell elolvasni, nem pedig ledarálni, mert úgy inkább érdekes és riasztó...
Tehát a reggeli gyakorlatok. Kezdi a lazító gyakorlattal, ami nem más, mint egy meditációs gyakorlat. Feküdj hanyatt, és fentről lefelé haladva lazítsd el az izmaidat. Kezd a lábfejjel, és fejezd be a fejtetővel. Akkor tűnik hatásosnak, amikor úgy érzed, az arcizmaid is elernyednek, és nyitva marad a szád. Pár percig kell így lazítanod...
Ezután jön a légzés. A jóga túlmegy azon, hogy belégzés-kilégzés, ő azt mondja: kilégzés-szünet-belégzés-bentartás. Mindezt iszonyatosan lassan, kezdők számára javasoltan 8-2-4-2 másodperces ütemben. Egy kezdő ha megcsinál 3-at, akkor már jó - a légzés üteme ráadásul a tornagyakorlatoknál is fontos, mert az lesz az ütem... Ezen kívül elemzi a hasi légzést, a középlégzést, a mellkasi légzést. A hasi légzés persze nem úgy folyik, hogy behúzod a hasad belégzésnél, és elengeded a hasad kilégzésnél, hanem kitolod a hasad belégzésnél, és kilégzésnél préseled a levegőt... A légzés tehát külön tanulmányoznivaló, mert lényeges dolog a jógában!
Apropó: hasi prés. Ez a harmadik gyakorlat a reggeli gyakorlatok között - ÉS NEM TALÁLOM A KÖNYVBEN! Valami nyomdahiba miatt ismétlődik pár oldal, és pont a hasi prés hiányzik belőle. Süvivel összedugtuk a fejünket, és rájöttünk, hogy ez nem más, mint a has behúzása gyakorlat - talán a hasi légzéssel egybekötve... Azóta találtam egy Jóga kezdőknek könyvet a neten, így könnyen utána tudok nézni - feltéve, ha megtalálom benne :D.
Délben kétféle gyakorlat van mindössze - és ezek se tornagyakorlatok. Hurrá, nem kell fejenállni a munkahelyen - örvendeztem, aztán olvasgatva a megadott gyakorlatokat... már nem örültem annyira. Az egyik a jóga járás, amikor a teljes jógalégzést kell végezni úgy, hogy a lépések ütemét kell felhasználni (1 lépés kb. 1 másodperc). Ez még nem tűnik annyira durvának, hiszen 8 lépés alatt kilélegzek, 2 lépésig nem kapok levegőt, 4 lépés alatt belélegzek, 2 lépésig megfulladok... és akkor ez nem is a teljes jógalégzés! Nem hangzik durvaságnak, csak ahhoz képest az, hogy egy normál ember kb. 1 másodpercig belélegzi majd kifújja a levegőt anélkül, hogy bent tartaná vagy szünetet tartana...
Befejezésül a déli teendő második gyakorlata: a jóga-evés. Egy jógi nem zabál: hanem addig rágja az ételt, amíg ízt érez benne. Elgondolkodtam: te jó ég, ahány fűszert és sót alkalmazunk a mai időben, ez nagyon-nagyon hosszú étkezésnek fog ígérkezni! Igenám, de a könyv csak ezután ecseteli, hogyan kell az étrendet összeállítani, kevés hús, sok zöldség, átlagosan zsiradék és... a só és a fűszer tiltott! Így már érthető, miért kell addig enni a kaját, amíg íz érezhető benne...
A magyar viszonylatokra lefordítva ez azt jelenti, hogy alaposan meg kell rágni az ételt, míg pépes nem lesz, az ízekre közben figyelni, és csak utána lenyelni a falatot. Végezetül úgy inni a vizet, mintha az élet vizét innánk: kortyolgatva, ízlelgetve.
Ez nem is olyan durva, főleg, ha a lassú étkezés nekem is az egyik megszokott evési formám, de egy mai magyar embernek ez rohadt nehéz. Miért? A könyv szerint nem az étel ízeivel foglalkozunk. Van egy régi magyar szokás, hogy a család az étkező asztalnál gyűlik össze és megbeszéli a napi eseményeket. Munkahelyen? A munkatársak megvárják egymást, és kidumálják az otthoni vagy munkahelyi problémákat az ebédasztalnál. Lehet ilyenkor figyelni csak az ételre? Hát nem igazán...
Amerikaiaknál a gyorskajálás és a gyorséttermekben történő bulizás miatt nem lehet ezt a fajta evést gyakorolni. Nem tudom, Franciaországban mi a szokás :D Kicsit tehát antiszocnak kell lennünk, ha a jógi életmódot el kívánjuk sajátítani...
A tanulmányozást folytatom az esti gyakorlatokkal.
