Máris látom magam előtt, hogy azt mondják: ez megőrült, ez egy agymosáson ment keresztül, biztos szektába jár, stb... Pedig most egy olyan témát veszek elő, amiben felkeltheti a gyanútokat, hogy ez így lehet. Pedig nincs így, csak a fogyásomban sokat segített.
3 évvel ezelőtt a nővérem kérte tőlem, hogy vegyem meg neki azt az ezotéria könyvet, hogy a Titok. Valami DVD-t is kiadtak hozzá, azt a filmet meg is szereztem, és végignéztem. Maga a film megfogott, mert olyan példákat emlegetett benne, ami mindenkivel megtörtént valamikor, csak nem feltételezte, hogy ez áll a háttérben. Ajánlom is mindenkinek minimum egyszeri megnézésre, hogy megfogadja-e a tanácsait, az már rajta múlik...
A könyv tulajdonképpen a pozitív gondolkodásról szól, valamint a vonzás törvényéről. Hogy csakis a témánál maradjak: a fogyásról is van szó benne! Röviden összegzem tehát a tanácsokat, a többit mind olvasd el a könyvben, vagy nézd meg filmen (mondom, a film megszerezhető akárhonnan, javaslom, hogy felirattal nézd, mert úgy könnyebben megjegyezhető).
1. Alapvetően a gondolkodásról van szó, és hogy gondolataiddal megvalósítod önön életedet. Kedvenc mondásom, hogy én vagyok a magam sorsának kovácsa: aki ezt a mondatot alkotta, az tudhatta a titkot. Ha tehát úgy gondolod, te "a levegőtől is hízol", akkor bizony a levegőtől is hízni fogsz. Ha viszont úgy gondolkozol, hogy "akármit ehetek, nem hízok", akkor akármit ehetsz, mert nem fogsz hízni tőle.
Saját példám: folyton panaszkodtam amiatt, hogy akárhány boltba mentem, sosem találtam magamra jó nadrágot. Olyan helyekre jártam, ahol tudtam, hogy nagyméretet lehet kapni, és nem érdekelt az sem, hogy le kell vágni a lába hosszát stb... Magyarul azt vonzottam be magamnak, hogy én egy nagyméretű srác vagyok, és az is maradok. Ma már válogathatok a turkálókban, és nem az a fontos, hogy jó legyen rám, hanem az, hogy jól néz-e ki...
2. Vizualizációs megerősítés. A vizualizációs megerősítés lényege az, hogy képzeld el magad soványabbnak. Vegyél olyan példákat, hogy mit tennél. Akár le is írhatod - az írás nagyon hatékony dolog - főleg, ha előtte való nap azon agyalsz, mit akarsz leírni másnap - mondjuk a blogodba. Aztán nem kell mást csinálnod, mint bíznod abban, hogy ez így lesz - az idő tényezőt viszont felejtsd el, egyszer meg fog valósulni! Később átolvasgathatod ezeket, és rácsodálkozhatsz azon, hogy ebből mennyi minden valósult meg.
Én pl. novemberben megírtam a blogomba, hogy 115 kiló vagyok, képet is mutattam erről (lásd az első részben lévő képet), és megírtam, hogy a célom a 100 kiló elérése. Igaz, hogy háromnegyed év telt el azóta, de tegnap megmérekeztem: 100 kilót mutatott a mérleg ruhástól! Én bíztam abban, hogy ez így lesz, ezt rendeltem meg az élettől...
3. Hála és csalódás. Sokan félnek a tükörbe nézni, vagy mérlegre állni. Pedig hálát kell adni az apró eredményeknek is, mert ezek továbbvisznek a végcél felé vezető úton. Próbáld meg azokat a mérési módszereket kiválasztani, ami elégedettséggel tölt el, és csak aztán jöhetnek azok, amik eddig csalódást okoztak. A csalódás után ugyanis azt gondolod: a fenébe ez nem működik. Ezek után nem is fog működni. Azonban a hála által megerősítést fogsz nyerni, ami továbblök az áhított cél felé.
Én már próbáltam egyszer azt, hogy vettem egy kisebb ruhát magamnak, aztán végig ott volt a szekrény mélyén, mert akárhányszor nézegettem, mindig elvette a kedvemet. Csalódtam, a továbbiakban nem bíztam az ilyesmiben. Féltem mérlegre állni, meg is lett az eredménye: 148 kiló. Amikor Pestre kerültem, Süvi kidobatta velem azokat a ruhákat, ami csúnyák voltak, folyamatosan varrottak voltak, mert kiszakadtak a lábam között, stb. Ezek mind arra emlékeztettek, hogy mennyi mindent kellett csinálni azért, hogy legalább nadrágom legyen, ami jó rám. A boltban aztán vettünk egy olyan nadrágot, ami pont jó volt rám, és jól is nézett ki. Sőt, kettő volt belőle - egy barna és egy zöld bársony nadrág. A csúcs az volt, amikor vettünk egy olyan nadrágot, amit a hasam alatt kellett bekapcsolni, mert csak úgy tudtam hordani - de ez is jól nézett ki! Ma már ez a nadrág is bő a hasamon. Idén egy rövidnadrágot választottam, mert a többi nadrág már szoknyaként nézett ki rajtam. Ezt is szíjjal tudom felvenni, de a régi szíjamat lyukasztani kellett, hogy be tudja húzni! Az idei legnagyobb elégedettségi akcióm az volt, hogy végre nem bermudanadrágba megyek ki strandra, hanem fecskébe - mert van jó rám! Most meg azon gondolkozom, hogy veszek kisebb pólókat és ingeket, mert a tavalyiak hálóingként lógnak rajtam (mondjuk a pólók azért is, mert a nyakánál húzva veszem le őket még mindig). Huh, annyi mindent tudnék mesélni a pozitív megerősítésekről és hálaadásaimról, hogy már Dunát tudnék rekeszteni vele... Pl. a mérlegelések, a tükör előtti méregetések, amikor Süvi kiferdíti a mondataimat, hogy voltam én már 155 kiló is, most meg biztos vagyok 95! Amikor aggódva kérdezik, hogy nem-e beteg vagyok, mert annyira látszik, hogy fogyok. Na, ilyet történeteket szeretnék tőletek is hallani.
4. Szabadulj meg azoktól a dolgoktól, amik arra emlékeztetnek, hogy te egy nagydarab hájas pacák vagy (vagy bögyös maca). Ha pl. hatalmas tányérból eszed az ebédedet, akkor szabadulj meg a hatalmas tányéroktól, és vegyél kisebbeket. Így csak annyit eszel, amennyi a tányérodra fér. A nagy kanalakat is dobd ki, mert azt jelzi, hogy te habzsolod az életet! Dobd ki azokat a ruhákat, amik bővek rád, vagy legalábbis úgy lógnak rajtad, még nagyobbnak is mutatnak, és válassz olyanokat, amik pont jók. A kis takarás még nem baj, még előnyös is, a szűk se jó, mert akkor meg kiugrik a háj a ruha alól... Legyen pont jó, nézzen ki jól.
A saját példámat itt már felesleges említeni: hiszen a kajálási szokásaim drasztikus változtatását már említettem az 1. részben! Ma már ha megeszek egy fél fürt szőlőt és egy darab banánt nassolás gyanánt, akkor a fürtöt csipegetnem kell, mert nem bírom tovább enni... Kicsit összeszűkült a gyomrom...
5. A gondolkodásod nem tesz különbséget pozitív és negatív gondolatok között. Számára nincsen NEM, azt ő IGEN-nek veszik. Ha tehát valamitől rettegsz, akkor az be fog következni. Pl. nem akarsz meghízni - meg fogsz hízni, mert rettegsz az elhízástól. Ha viszont valamit nagyon szeretnél, akkor az is be fog következni. Pl. 50 kiló leszek, ha törik, ha szakad. 50 kiló is leszel...
Megeszel egy szelet tortát, aztán rosszul vagy a bűntudattól, hogy na, most ezzel vége a fogyókúrának. Egy darab sütitől??? Hát persze, mert te így fogod gondolni. De ha azt mondtad volna, hogy ez a darab jólesett, és meg se fog látszódni az alakomon, akkor az pozitív gondolat.
6. Nincs időtényező. Szép is volna (baromira jó a filmben lévő példa, majd nézzétek meg, és nevessetek egy jót rajta). Így tehát te se mond azt, hogy a hétvégére szeretnék 60 kiló lenni, mert csalódni fogsz, ha mégse vagy annyi a hétvégére. 60 kiló szeretnél lenni. Ha pár év múlva, akkor pár év múlva - de 60 kiló leszel! Elégedett leszel majd akkor, ha látni fogod a fogyást...
Ja, mondanak még valami olyasmit is, hogy ezeket a kijelentéseket mond jelen időben - az általánosítások ezért működnek annyira jól, akármennyire is elitélik az emberek. Na ebben a dologban már nem hiszek annyira, de lehet, hogy így van.
Összegzésül: kérd azt az élettől, hogy te 60 kiló akarsz lenni. Képzeld el, hogy mi lenne veled, ha 60 kiló lennél, melyik ruhádat szeretnéd egyszer magadon látni, stb... Aztán bízz abban, hogy mindez meg is fog történni. A könyv nagyon jó példáját emlegetve: ez úgy működik, mintha megrendelnél valamit egy katalógusból. Megrendeled, és úgy gondolkodsz már, mintha a tiéd lenne. Aztán hopp, jön a postás, és kezedben van az, amit megrendeltél. Így működik az élet...
[/caption]
